Amerikai kutatók olyan gént találtak, amely valószínűleg fontos szerepet játszik a depresszió patogenezisében. A géncélként való felhasználás új ötletet adhat az antidepresszáns gyógyszerek jövőbeni fejlesztésére. Ronald Duma, a Yale Egyetem pszichiátria és farmakológia professzora, aki a tanulmányt vezette, azt mondta, hogy még ha nem is ez a depresszió fő oka, fontos tényezőnek kell lennie abban, hogy abnormális jeleket küldjön az agyban, hogy közvetve depresszióhoz vezessen.
Az Egyesült Államokban az emberek mintegy 16% -a szenved depresszióban, ami nemcsak komolyan zavarba ejti a betegek életét és munkáját, hanem súlyos terhet is jelent a családok és a társadalom számára. A statisztikák azt mutatják, hogy a depresszióval kapcsolatos éves kiadások az amerikai egészségügyi osztályon akár 100 milliárd dollárt is elérhetnek.
A kutatók és az egészségügyi dolgozók hosszú ideje nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy megtalálják a depresszió jó gyógymódját, de kevés hatással. A depresszió tünetei nagymértékben különböznek a különböző egyének között. Sok beteg depresszióban, csökkent érdeklődésben, pesszimizmusban, lassú gondolkodásban, kezdeményezőkészségben, önvádban és álmatlanságban fog szenvedni. A legtöbb patológus azonban úgy véli, hogy több pszichológiai folyamat tulajdonítható a depresszió által dominált érzelmi zavaroknak.
Jelenleg a depresszió leggyakrabban használt kezelése egy antidepresszáns gyógyszer, amely a szerotonin neurotranszmitterre hat. A tanulmány azonban megállapította, hogy nincs kis különbség a depresszióban szenvedő betegek gyógyszerre adott válaszában. A depresszióban szenvedő betegek 40% -a rendkívül érzéketlen a meglévő antidepresszáns gyógyszerekre, és a hatás csak a gyógyszer hetekig és hónapokig történő bevétele után érhető el.
Az új tanulmányban 21 depresszióval diagnosztizált beteg génjeit hasonlították össze 18 egészséges ember génjével. Az eredmények azt mutatták, hogy az MKP-1 nevű gén a depresszióban szenvedő betegek agyában jelentősen meghaladta a standardot. A kutatók azt feltételezték, hogy a génhez kapcsolódó molekuláris jelút összefügghet a depresszióval és más hasonló mentális rendellenességekkel.
Ezt követően a kutatók egérkísérletekkel igazolták: amikor az MKP-1 gént gátolják, az egerek visszanyerhetik vitalitásukat a stresszel szemben, míg amikor az MKP-1 gén aktiválódik, az egerek az orvosi depresszió tüneteihez hasonló választ mutatnak.
